Írta: Kecze Jánosné
A 26. Városszépítő tábor ideje alatt kegyes volt hozzánk az időjárás. Az eső csak délutánonként esett, így a másnap délelőtt is elviselhetőbb volt a közel 60 diák és 30 felnőtt számára. De egyébként sem jellemző a táborban tevékenykedőkre, hogy elriasztaná őket a kánikula vagy épp a szél esetleg eső.
Az idén is ugyanaz a cél vezérelt bennünket, mint ami már negyedszázada minden nyáron: „Tegyük szebbé városunkat, őrizzük meg értékeinket, újítsuk fel a régit, tegyük esztétikusabbá azokat a köztéri tárgyakat, amiket nap, mint nap látunk, használunk.”Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ezeket az apró munkákat 10-18 éves fiatalokkal együtt végezzük. Mindenki jobban vigyáz arra, amit a saját két kezével fest újra, vagy éppen egy fél napig súrolt tisztára. Esetleg egy-egy séta közben megmutatja osztálytársainak, barátainak, családtagjainak, hogy ebben vagy abban az ő keze munkája is benne van Így akarva akaratlanul is felhívja mások figyelmét is arra, hogy vigyázzon jobban városunk tulajdonára semmiképp ne rongáljunk, hanem inkább tegyünk valamit, hogy még szebb legyen.
A dogozók között volt 17 középiskolás, köztük olyan is, aki még a hét első napján érettségizett és másnap már reggel lapátot fogott, az általános iskolákból összesen 42-en voltak. Velünk szorgoskodott két debreceni diák is, akik ezt a hetet feláldozták a vidéki nyaralásukból és nagypapájukkal együtt a mi városunk szépítésén dolgoztak.
A felnőttek zömében a Városvédő- és Szépítő Egyesület tagjaiból kerültek ki, de velünk szorgoskodtak a nyugdíjas vasutasok, és néhány önként jelentkező városlakó.
Egyszerre 7-8 helyszínen dolgoztak a csoportok, ahol 1-2 főleg pedagógus, a gyerekeket jól ismerő felnőtt irányította őket. Az első nap reggelén mindig felhívjuk a baleset megelőzésére a figyelmet, és itt szinte fel is sorolódnak a hétre betervezett munkák. Sok olyan feladat van, amit minden évben el kell végeznünk ahhoz, hogy a város központjának esztétikus kinézetéhez hozzájáruljunk, de mindig találunk új munkákat is, persze azért mert keresünk.
– Az idén megkérdeztük, hogy lefesthetjük-e a Pitypang óvoda kerítését, mert mint megtudtuk, kb 35 éve volt utoljára ecset a közelében. Nagyon örült az intézmény a felajánlott segítségnek, megvásárolták a szükséges anyagokat és egy héten át csiszolták, súrolták, alapozták, festették a Kossuth iskolás gyerekek kitartóan. Reméljük azoknak is tetszik majd, akik belül játszanak, arra laknak, vagy egyszerűen arra sétálnak.
– A Kumánia Gyógyfürdő külső területén kavicsok, kövek összegyűjtése, parlagfű irtás volt a feladatunk.
– Egy héten át folyt a munka a Piculás Civilház udvarán, melléképületének tető cseréje ill. az udvar további rendezése vált nagyon időszerűvé. Az épület belső helyiségei, ablakai, függönyei, szőnyegei is megkapták a megérdemelt nagytakarítást.
– Ezen kívül rengeteg állagmegőrző lekenést, festést végeztünk a gyerekek nagy örömére, mert az azért évről évre kiderül számunkra, hogy a legkedvesebb szerszámuk az ecset.
Ezek a következő helyeken voltak:
játszóterek kerítése, Kálvin park padjai, kőkukák, kővirágtartók, virágágyások körüli téglák, lánckorlátok, buszmegállók, liget padjai, Kossuth iskola kerítése, külső kopjafák, a gémeskút és a báránykút faelemei, a Kun kapu, az állomás kőkerítése, a régi hirdetőoszlopok, a kőkút, kilométerkövek Túrkevéig.
– Ezen kívül irtottunk parlagfüvet a zsidó temetőben, az északi ipartelepen, az ősi telephelyek környékén, valamint a déli temetőben. A nagyobb területeken kaszálással, ahol lehetett tövestől kiszedve, hiszen ez a hatékonyabb módszer.
– A Csivag-ér tábla körül cserjézésre került sor, ill. a benzinkút melletti autómosó mögé elültetett fákat megkapáltuk.
– Nyugdíjas asszonyok végeztek kegyeleti munkákat a déli temetőben, ahol virágokat is ültettek.
– A Piculás ház előtti virágágyásokba is többször ültettünk palántákat, hiszen sajnos innen rendszeresen ellopnak néhányat. Reméljük, hogy a tolvaj hamarabb unja meg, mint mi és a piacra járók sokáig gyönyörködhetnek a szép virágokban.
– Téglakerítést kapott a gimnázium előtti virágágyás, kigyomláltuk a kapitányok sétányát, a gémeskút körüli téglák fugáját és a Szabadságtéri iskola udvarát.
– A nagyobb utcákon, bevásárló helyeknél, ligetben és minden utunkba kerülő helyen szedtük más szemetét.
– Néhány kis boszorka seprűt ragadott és amilyen magasan elérték körbe seprűzték a Városháza épületét. Leporolták, egyben köszönetképpen a pénzbeli támogatásért, amit anyagokra, eszközökre költöttünk, ill. az utolsó napon elfogyasztott tábla csokiért.
Támogatta még a tábor lebonyolítását az Arany ill. Kossuth iskola alapítványa, Nagy Gy. Róza, Ábri Lukácsné pénzbeli támogatással, a COOP Zrt ásványvízzel, a Művelődési és Ifjúsági Központ fagylaltozással, ajándék naptárakkal a Karitatív Önkéntesek Kisújszállási Egyesülete néhány apró ajándéktárggyal, Tuka Antal képviselő festékkel, a Lukács kertészet virágpalántákkal.
Köszönjük, hogy az Arany János Általános Iskola az idén is rendelkezésünkre bocsátotta a Szabadság téri épületét.
Legnagyobb támogatónk a Kumánia Gyógyfürdő, mert minden másnap ingyen beengedte a diákokat a strandra, melyet nagyon megszerettek.
Összesen 1515 órát dolgoztunk mintegy 750.000 ft-nyi értéket teremtve városunknak. Mindezt verejtékkel, szorgalommal, kitartással és szeretettel fűszereztük. Fizetséget senki nem kér a rekkenő melegben vagy épp a szemerkélő esőben végzett tevékenységéért csak egyet. Vigyázzanak a város lakói arra, ami megszépült és szándékosan senki ne tegyen kárt semmiben. Ugye ez nem is olyan nagy kérés?
