Vendégeink voltak az újpesti városvédők

Írta: Nagy Gy. Róza elnökségi tag

Október 8.,  szombat egész napos munkát, kellemes feladatokat adott egyesületünk tagjainak. Nekem ebből az Újpesti Városvédő Egyesület 59 fős csoportja látogatásának megszervezése, lebonyolítása jutott. Kedves „elszármazott” barátunk, Oláh Albert – aki mindkét egyesületben tag – ötlete volt ez a látogatás. Örömmel vállaltam a szervezés feladatát, mert tudtam, hogy társaim: Dr. Ducza Lajos, Balogh Károlyné, Tatár Zoltán, Szabó Tamás, Szepesi Jenő, Balogh Beáta és segítőink: Szilágyi Gábor lelkész úr, a művelődési ház és a Kisúj étterem dolgozói mindent megtesznek azért, hogy értékeinket megmutassuk, hogy a vendégek jól érezzék magukat, maradandó élményeket szerezzenek.

Az „idegenvezetőként” felsorolt nevekből talán már meg is fejtették mit mutattunk meg a vendégeknek. Igen: a Papi Lajos Alkotóházat, benne a csodálatos szalmakiállítással, a városháza park szobrait, emlékműveit, a Városházát, benne a kunsági települések szalma címereit, a városközpont jeles épületeit, a Kálvin-park szobrait, a református templomot, a gimnáziumban a Jermy Gusztáv természetrajzi gyűjteményt, a Piculás Civilházat, benne a foto-kiállítást. Talán sokan látták a csoportot, amint figyelmesen hallhatja a vezetőket, csodálkozva nézi és fényképezi a nevezetességeket, hosszú sorban sétál és szemlélődik.

Nemcsak barátainknak, nekünk is élmény volt ez a találkozás. A templomban felállt egy hölgy és elmondta: ” Ő Dorogi Lajos református esperes unokája, nagyapja sokáig szolgált Kisújszálláson,” (Valóban. A mai zenede volt a háza és a Déli-temetőben, a lelkész-soron nyugszik.) Vagy: „Vetessétek már le azt a ronda MOZI feliratot arról a szép épületről.” Vagy: „Jövőre jövök a szalmafonó táborba.” Vagy:„Ez a birkapörkölt maga a csoda.” Vagy: „A civilház nagyon kellemes hely a közösségi életre.” S így tovább.

Némi városvédős tapasztalatcserére is sor került a beszélgetések során. Talán egy új egyesületek közötti barátság született. Saját kiadványainkkal ajándékoztuk meg egymást, hogy amit nem tudtunk elmondani, elolvashassuk a másik egyesület munkájáról.

Ezúton is köszönöm társaim és segítőink munkáját. Ezen a napon is teljesítettük vállalásunkat, szeretett szülővárosunk bemutatását. Nekem ez volt a hetedik csoportom az idén, akiket megismertethettem Kisújszállás értékeivel, szépségeivel. Boldogító feladat. (Csak ne kellene mindig szégyenkeznem a szemét és a felborogatott kukák miatt.)